Események tömkelege - A túlzsúfolt epizód

Elérkeztünk idáig is, túl vagyunk a 28. epizódon. Hogy kapásból mit is mondhatnék erre?
Hála Istennek!

Miután néhány hónapja debütált az 1AÉ 27. része, a közeljövővel kapcsolatos előrejelzésemben kifejtettem, hogy a soron következő epizód kivételesen, az átlagnál enyhén hosszabb játékidővel fog bírni.
Ezt természetesen betartottam. Bármennyire is húztam a számat.

Kezdjük egy kis ízlésficammal (?).
A Narutoverzium eredeti történetében utálom Nagatot, utálom Konant, utálom Peint/Yahikot, valamint akármennyire felháborító, Jiraiyát is. Bár Ero Sennin fél lábbal kilóg a sorból. Ugyanis magát a karaktert szerettem. A búcsúja is teljesen átható lett. A problémám a harci stílusával van. Ami tőlem a lehető legtávolabb áll. És ha bennem egy karakter harcbeli megnyilvánulása unszimpátiát kelt, akkor garantáltan nem zárom a szívembe. Pláne, hogy egy Shounenről beszélünk.
A lényeg:
El tudjátok képzelni, mennyire örömtelien kezdtem bele a történet ezen szálába, melyben 4 olyan karakter főszerepel, akiket nem enyhén megvetek?
Olyan szintű agonizálást csalt ki belőlem, hogy egyszerűen fogtam magam, és hetekig hozzá sem nyúltam az 1AÉ-hez.
Hogy helyette mit csináltam?
Elkezdtem remakelni a nem rég publikált -és meglepően pozitívan fogadott- Pálcikaemberes szösszenetet. Kb 1 hétig lekötöttem vele magam. Nah meg persze ezzel párhuzamosan Zolit is, aki azóta is habzó szájjal várja, hogy egészben lássa a projektet. xD
Ezekután nosztalgiázhatnékom támadt, és egy kis kikapcsolódás gyanánt letöltöttem kismaki korom egyik dobogós pc-játékát, a Carmageddon 2-t.
Meg se merem említeni, hogy azóta is azzal játszok. xD (Nah jó, meg mertem említeni.xD)

Egyszóval lazán eljátszottam a szabadidőm.
Majd nagy nehezen, de rávettem magam, hogy folytassam az epizód készítését.
Ideiglenesen "lezártam" a Jiraiya szálat, majd jött Sasu2.
Az ő jelenetének alkotása kifejezetten lekötött, pláne hogy mindenki Tutukáját is saját szájam ízére formálhattam, és hajíthattam bele az 1AÉ világ kellős közepére.

Jött az újabb történetszál: Itachi és Kisame.
Ahogy az előző epizódokban hozzászokhattunk, most is őket áldottam meg a poénban színvonaltartó kulcsszereppel. A kurta jelenetük többnyire nem okozott csalódást, rajongói fejjel már kettejük miatt megérte megnézni az epizódot.
Sasu2 megjelenik (Hűűűha, legyőzte volna Tutut?!) Itachi elhinti 2 tőmondatos magvait, melyből a közeljövőben egy újabb cselekmény burjánzhat, mindezt egy túltónusozással leplező amorf fejszerkezettel adja elő.
Jön az újabb jelenetváltás (mely a filmszakmában -bármennyire is meglepő- teljesen hétköznapi húzás, akármennyire is képes valaki arra panaszkodni, hogy egyszer Nagatoék, egyszer pedig mások szerepelnek.), visszatérünk az epizód elején bemutatkozó, majd kudarcba fulladó Leonidas-hoz, és természetesen Eltonhoz és Deidarához.

Ez az a pont, melytől kezdve hajlamos vagyok kinyomni a lejátszót. Ugyanis nem tud lekötni, nem vagyok vele megelégedve, megvetem, letagadom. Sz*r.
Hogy miért sz*r? Mert el lett kapkodva.
Méghozzá teljesen tudatosan.
Már Sasu2 tortúrája alatt abban a tudatban éltem, hogy kész vagyok az epizód felével. Aha, lóf*sz a s*ggedbe, Dani!
Sorra döbbentem rá, hogy még mennyi minden hátra van a cselekményekből.
Elton harcba elegyedése (melynek a 60%-át gyakorlatilag a kukába dobtam), Sasuke brutális ellentámadása (melynek kapcsán még egy bakit is elkövettem), Leo' halál előtti monológja (mely kísértetiesen emlékeztet egy korábbi jelenetre), és a hab a tortán, Deidara még mindig él! Uh..!

Akárhányszor rápillantottam az addigi játékidőre, mindig beparáztam, és megpróbáltam arra törekedni, hogy minél rövidebb legyen az epizód. (Ami még ígyis 18 perces lett..)
A tervem sikerült, gyönyörű precizitással összecsaptam a Deidara szálat, Barbie kipurcant, Leoék reinkarnálódtak, és még a "folyamatosan hulló Akatsuki tagok, mely garantáltan a sorozat hanyatlását teremti meg" szállóigét kántáló fanoknak is szolidan beintettem egy kijelentéssel, remélve, hogy észbe kapnak, és egy időre lecsillapodnak.

Elérkeztem a zárójelenethez, melyet már epekedve vártam. Nem csak azért, mert végre túlleszek ezen az epizódon is, hanem maga a jelenet kivitelezése miatt is.
1-2 dolog kiderült a népszerűvé vált szellem-duó hátteréről, némi adat Tobiról is, valamint újra felcsigázhattam a népet azzal, hogy ismét képbe hoztam azt a bizonyos éjszakát, melyen többek között Leo és Elton emberré vált. A néző nem is hinné, hogy ennek kapcsán az epizód milyen szinten tele volt utalásokkal.

Jah, és persze a jónép rögtön neki is esett a találgatásnak, hogy vajon ki is lehet az a személy, aki tudja az igazat. Eddig csak Suigetsura, Füvire és Greedre voksoltak. A 3-ból 1 oltári baromság, 1 pedig kimondottan jó ötlet, mégsem telitalálat.

Zárásképpen hadd éljek a lehetőséggel, és dicsérjem meg a szinkronhangokat!
Dorka, Bundik és Tomtom is nagyon szép munkát végzett! Mindegyőjük rendelkezett olyan benyögéssel, mely abszolút rekeszizom csiklandozóan hatott rám.xD

Az Események tömkelege nem lesz a kedvenc epizódom, pláne hogy már a készítése alatt megutáltattam saját magammal, ettől függetlenül voltak olyan jelenetek, melyeket még én is mosolyogva nézek vissza.
Kakuzu jelenete, a Nekrofil, a Kancsalkaméleon, Kisame kombója, a Powrrrrrrr Pein, vagy akár Sasu2 tortúrája...