Szilveszter - 2010-->2011

Először is jövök egy hivatalos bocsánat kéréssel minden egyes embernek, akiknek sajnos nem-mel kellett válaszolnom az önmeghívásra. (Ami mondjuk abszolút nem egy etikus dolog, ám ettől függetlenül mégis én érzem sz*rul magam miatta.)
Az ignorálásom oka az volt, hogy már ígyis rengetegen voltunk összezsúfolva ebben a csöppnyi apacukafundalukban, ami nem csak nekem szúrt szemet. Az már csak desszert volt, hogy a tömegben rengeteg emberkével nem tudtam kellő módon törődni.

Nah, akkor lássuk csak..
2010. december 31.-e, Péntek:
Asszem olyan dél körül katapultáltam az ágyból, majd széépen-laassan nekiálltam a nagytakarításnak. A törölgető fázisban betoppant a szobámba Szecska, és boldogított egy darabig.:)
Kb. fél 5-kor megjelent az első hullám: Viki, Niki, Yoyo. Benyaltunk közösen egy kis házi gyártású capuccinos krémlikőrt, ami pont megadta a kellő testhőt ahoz, hogy Dorkával bemenjünk Veszprémbe a többiek elé.
Cidri volt.
Némi erwartung után megpillantottuk Fifit, majd pár perc múlva Szecska is sikeresen elnavigálta a pályaudvarig Ginát és Tomtomot, végül Pocok és Sanyi is befutott.
Néhányan PU-n maradtunk megvárni a távolabbról érkező egyéneket, a többiek pedig kikocsikáztak a helyszínre.
Pár percen belül be is gurult a népek busza, melyen messziről kiszúrtam Zolcsit a pirosan izzó kabátjában.
Peinci, Koncica, Kakuzu, Lilla, Hiei, Vivi, Matten, Zoli, Bundik és Olcsi is sikeresen leszállt a buszról, ami nem mondható el a régóta Konannél bújdosó sapkámról. RIP.

Miután végleg kockasz*rrá fagytunk, visszabuszoztunk Rátótra.
Még be se léptem az ajtón, de Tomtom, Gina, és Hiei is már kapásból ellátott 2 személyre szabott ajándékkal, amire csak annyi volt a reakcióm:
Hát ti nem vagytok normálisak! xD

Hieitől egy -már a sorozatból jól ismert- nyakláncot kaptam, Tomtoméktól pedig egy marcipánból készített Kisamehadát, melynek a markolatát Bundik már sikerrel elfogyasztotta. x'D


Szóóval. Ha jól emléxem, először Enibabával ültem le egyet borozni. Ám Pocak hamar rávett, hogy különüljünk el egy kicsit az irodámban (WC), és öntsek belé egy kis lelket.
Eleinte jó ötletnek tűnt, ugyanis a lehető legnagyobb örömmel próbáltam segítséget nyújtani a magam módján. Viszont azt én sem gondoltam volna, hogy éjfélig gyakorlatilag végig az irodában fogok dekkolni, és sorra adagolom a lelkifröccsöt jó pár emberkébe.

Több pajtival is megbeszéltünk néhány dolgot, épp indultam volna kikapcsolódni, amikor elém vetődött Bundik, és megkért hogy ezúttal ő hadd beszéljen velem négyszemközt. Így ismét visszatértem az irodába.
Kissé meglepően érintett, hogy ő kivételesen nem saját lelki problémáit szerette volna megosztani velem, hanem az én letargikus személyiség torzulásom okát igyekezett megfejteni.
Hosszú beszélgetés után sikerült is neki, kikeltem magamból, ismét szembesítettem magam a jelenlegi énem pesszimitásával, és maximálisan szertefoszlott a partihangulatom.
Az időzítés remek volt. Néhány perc múlva beütött az éjfél, ezzel 2011 kezdete is.
Matten próbált kicsit vidítani, ami még sikerülhetett is volna neki, ha pár perccel előbb teszi.

Innentől kezdve egyfajta szimbiózisba került a kezem a borospohárral, és kialakult köztük egy masszív kötelék, ami végigkísérte az éjszaka csúcspontját.
Megvolt a képszakadás, mindössze emlékfoszlányaim maradtak meg ebből az intervallumból, amint Koncicával lehűtöttük az agyunkat az utcán, vagy épp a Sanyival és Pocokkal való közös petárdázás.

Az alkohol meghozta a hatását, fokozódott a hangulat, és persze előkerült a klasszikus üvegezés is, a szám pedig elkezdett felfelé görbülni.
Aktívan nem vettem ugyan részt a játékban, mivel hátsó szándék vezérelt, és egyes emberek érvényesülése érdekében iktattam be a programba magát, az üvegezést.
Közben egy sörös dobozzal a kezemben ingáztam a helyszínek között, és szemet szúrt nekem a konyhában betegeskedő Szecska.
Nem volt nehéz észrevenni, hogy kegyetlenül sápadt volt az ember. Váratlanul érintett, ugyanis ígéretéhez híven ezúttal első alkalommal sikerült megállnia, hogy ne igya magát gally részegre. Ő mégis brutálisan nézett ki.
Elregélte, hogy -mivel általános 8. osztály óta cukorbeteg- valamiért durván felment a cukra, ezért adott be magának inzulint. Ám ez rossz ötletnek bizonyosult, mivel hirtelen iszonyatosan lecsökkent a cukra, így kimondottan fos állapotba került.
Rávettem, hogy elkísérhessem legalább a wc-ig. Átkaroltam, és közösen eljutottunk a wc-ajtóig. Amikor egyszercsak benyögte:

"Nem látok semmit."

Majd PUFF! Kicsúszott a kezemből, és mint egy krumplis zsák, elterült a földön, eszméletét vesztette.
Az egész bagázs totálisan lesokkolt.
Nagyjából a nevének ötödszöri ismétlésére magához tért a fején egy iszonyatos puklival.
Felsegítettem a wc-hez, majd ott elfeküdt.
Megmérte a cukrát. 7 egész körül volt. Elmondása szerint ez pont optimális mennyiség volt, ennek ellenére ő még mindig szarul volt.
Eltelt 5-10 perc. Ezúttal ő kért meg, hogy én mérjem meg a cukrát. Megmértem. Ezúttal a gépezet mindössze KETTŐ-t jelzett ki.
Nem csak Szecska, nem csak én, hanem mindenki beparázott.
Nem ok nélkül, ugyanis tudtam, hogy Szecska maximálisan tisztában van a betegségének szabályaival és kockázataival. Mégis rajta is a kétségbeesést láttam.
Próbáltunk valami cukros ételt/italt a szervezetébe juttatni, de ő azt állította, hogy ha bármit le kell nyelnie, garantáltan elhányja magát. Ami a lehető legrosszabb lett volna. Ugyanis ha hányásra kényszerül, akkor minden bizonnyal még tovább csökken a cukra.
Megkérdeztem tőle, hogy mi lesz, ha a cukra ugyanilyen tempóban tovább zuhan.
Erre ő rám nézett, és annyit mondott:

Kóma..

Én ezen a ponton olyan, de olyan szinten bepánikoltam, hogy 1-2en engem kezdtek el vigasztalni, és nem Szecskát.
Megvolt a holtpont.
Ám szerencsére innentől már csak pozitív irányba gördülhettek tovább a dolgok.
Szecska sikeresen eliszogatott egy kis cukrosvizet, és némi pihenés után emberi színe lett.^^
Nikivel közösen el is mentek lefeküdni a szobába.

A napokban pedig sikerült kiderítenem, hogy mi is okozhatta ezt a nem túl felhőtlen incidenst.
Ahogy említettem Szecska ígéretéhez hű volt, alig ivott bármiféle alkoholt.
Ám hogy mégis szolidaritást vállaljon velünk, és alkalmazkodjon a partihangulathoz, megivott 2 üveg gyerekpezsgőt. Ami gyakorlatilag egy orbitális cukorbomba.
Ki gondolta volna, hogy pont egy gyerekpezsgő fog valakit ilyen szinten földhöz kenni?

Összegezve:
Nem a legjobb Szilveszter volt, de legalább minden jóra fordult.;)
Másnap meg pláne, ugyanis Koncicám, Zoli, Matten és Bundik még egy éjszakát itt töltöttek, és.. és.. Huh. xD

De ez már egy másik történet.;D

Zárásképp pedig csekkoljátok Bundik ámokfutását a kamerával.;)