Az elengedhetetlen alapanyag

Milyen szép dolog is a kreativitás.
Kár, hogy ez a mostani tinik opciói közt nem fedezhető fel. A művészi pályán elhelyezkedő egyének létfontosságú kelléke helyén keletkezett űrt egy olyan ocsmány emberi jellemző tölti be, amiről már korábban írtam egy bejegyzést.
Ez a bejegyzés valószínűleg nem felelt meg az olvasók ízlelőbimbóiknak kielégítésére, legalábbis nagy részüknek, így szimplán átsiklottak felette. Konkrétabban azoknak, akiknek éppenséggel üzenni próbáltam.
Bár az igazi probléma valószínűleg az, hogy akiket megszólítottam, akiket jellemeztem abban a megfogalmazásban, azok elolvasták, mégis az értelmezéssel aggodalmak adódtak, és nem nagyon tudnak, nem nagyon akarnak magukra ismerni.
Pedig elég lenne csak körülnézni a kommentek között.
Még egy kopoltyúkárosult ponty is ki tudná szűrni azokat az embereket, akikre célozgatok.

Lassan már elkezd érni számomra egy Nobel-díj a korszakalkotó felfedezésem örömére.
A felfedezésem, mely egy súlyos, mentális betegséget foglal magába.
Egy betegséget, amely csakis az Egy akatsukis élete fanokra hat ki.
Azokra a fanokra, akik 9 és 15 év közötti korúak.
Azokra a fanokra, akik brutális szinten unatkoznak.
Azokra a fanokra, akik azt hiszik, hogy nagyon tudnak rajzolni.
Azokra a fanokra, akik kiadnak egy sorozatot, és még mindig azt hiszik, hogy tudnak rajzolni.


Azokra a fanokra, akik csakis Egy akatsukis életét tudnak másolni, akikben nyoma sincs a kreativitásnak, helyette hiperbolikus mennyiségben az irigységnek.

Legyen jószívű az ember? Szimpla, sokszor vulgáris kéréseknek tegyen eleget?
Miért is?
Azért, hogy a majmoló kis izék lemásolják futószalagon, majd felpakolván a nemzetközi szinten populáris blogocskájukra felvágjanak, hogy ők mennyire kreatívak, és mit nem tudnak alkotni.
Nagyon szívesen.

Neveket nem mondok. De ideje lenne néhány fiatalembernek elgondolkoznia, mielőtt az egoizmus cselekszik a józanész helyett.
Persze, a kivétel erősíti a szabályt!
Csak az vegye magára, akinek szól!
(Kérdés, hogy ki az, aki beismeri..? )


Ha pedig valaki elgondolkozván szikla szilárdan az előző, és immáron elismert álláspontja mellett marad, akkor csak annyit mondok: Hajrá!
Itt az ideje megmutatni, hogy nem csak majmoló kis buzikból áll az új generáció.

Roham kikapcs.