Egy deci spin-off, ma nem öntünk fel a garatra!

Keine körítés, keine expozícionálás.

A mai, szombati napi Holdfényconon, 10:30-kor levetítésre került a nagyszínpadon egy hirtelenjében született, 3 perces aprócska 1AÉ különkiadás.
Aki szemfüles volt, elcsíphette. (Megjegyezném, én is zseniális precizitással lemaradtam róla...:D)

Nah de semmi probléma! Immáron megtekinthető Jewtube-on is.
!!!   102+2+2=106   !!!

A videóban hallható ifjú szinkronszínészek:Kiszin Dominik és Kis "Mizu" Dániel.

A különkiadás külön kérésre készült, másfél héttel a Holdfénycon előtt. Minőségéért -akár képi, akár cselekménybeli- szolgáljon alibiként a kapkodás.

Sájlájláj~!

Százhat.

2012. november 24. Holdfénycon.
Kik jelennek meg eme rendezvényen?
Akik szeretik az 1AÉ-t.
Miért jelennek meg eme rendezvényen azok, akik szeretik az 1AÉ-t?
Mert Dani bácsi bogarat ültetett a fülükbe.:D

Benzin

Hogy tovább gerjesszem az "Egy akatsukis élete" parkolópályán való dekkolása körüli aggályokat, örömmel jelentem be, hogy elb*szódott a mikrofonom.:)

További szép napot mindenkinek!

Az hát!

Impulzus

Nem tudom, mennyi értelme van tovább kertelni, rébuszokban beszélni, utalgatni dolgokra. És előreláthatatlan ideig ködösíteni a valós problémákat, amik aktív kihatással vannak a blog életére is.
Nem tudom, jót tesz e bármilyen értelemben a publikus megnyílás. Főleg, hogy a legintenzívebben produkált passzivitásom sem küszöbölte ki azt, hogy a fizikai jelenlétem hiányában is ott legyek megannyi társalgás középpontjában. Pláne olyan formákban, amik korántsem fedik a valóságot.
A konkrét nyilvánosság előtt privatizált események pedig erőteljesen alibiként szolgálnának az Egy akatsukis élete sorozat hirtelenjében történő csendbe burkolózásának.
Adott egy opció, mely szerint további passzivitást sugárzok minden féle irányba, és ezzel együttesen az 1AÉ is annyi információt hallat magáról, mellyel jelenleg is rendelkezik.
És adott egy opció, melyben kitárom az előző 365 nap lepergésének kulcsmomentumait, felfedem az 1AÉ leállásának okait, érveit, melléktörténéseit, és ezzel egyetemben közszemlére dobom a magánéletemet.
Ami nem mellesleg... Nem lenne innováció.

Egyelőre a mérleg változatlanul egy irányba dől.

Halláson alapuló orgazmus - Rajzfilm betétdalok

Minél jobban távolodik az édes gyerekkor, annál jobban rádöbbenek, milyen zseniális rajzfilmek övezték a felcseperedésemet. Számtalan olyan mese volt akkoriban, amik mára már teljes mértékben a homályba húzódtak (sajnos), és csak a korosztályombelieknek dereng halványan, hogy jah igen, régen azt én is néztem. Rosszabb esetben még nekik sem.
Tradíció szerűen rámtör időnként a nosztalgiázhatnék, és ilyenkor mindig felkeresek egy elmémben mélyen elraktározott rajzfilm nevet, rákeresek, és benyomom nasi mellé. Legtöbb esetben sose csalódok az aktuális mesében, és rábólintok, hogy okkal szerettem én ezt régen. Nah de mi is fog meg általában egy rajzfilmben?
A zene!
Természetesen alap igény a minimálisan élvezhető animáció, a lekötő történet, a szerethető karakterek, de ezek még együtt sem adják ki a tökéletes vegyületet, ha nincsen meg melléjük az átható zenei aláfestés.
Mint mondtam, rengeteg, de tényleg rengeteg olyan rajzfilm van, amit csak ajánlani tudnék. De most szeretném a hallásra kiélezni a szelektálást.
Vagyis bemutatom a TOP 5 rajzfilmet, melyeknek zenei világa a mai napig erőteljes hatással van rám.

Az 5. helyezett:
Disney's Hercules

A lista kapásból egy idézőjeles kakukktojással indul. Azért kakukktojás, mert a Herkulest nem kifejezetten a betétdalai miatt szeretem. Alapból elfogultan rajongok a Görög Mitológia iránt, így ha gagyi zenéket szereztek volna hozzá, akkor is élvezném a végeredményt.
Érdekes, hogy az első 4 helyezettet kapásból össze tudtam állítani. Az 5. helyen viszont többet tipródtam. Így esett a választás Herkire. Rendkívül jópofa mese, de az én szememben.. Elnézést. Fülemben, nem dobogós.

4. helyezett:
Ginga Nagareboshi Gin / Ezüst nyíl

Ha jól emlékszek, az Ezüst nyíl volt életem legelső animéje. Igen, még jóval a Dragonball előttről.
Sajnos a magyar verzión nőttem fel, mely -mint később kiderült- a No mercy cenzúra áldozata lett. Számtalan karakter halálát egy az egyben kinyesték a rajzfilmből, így sok helyen brutális katyvasszá vált a történet.
Ezek után mondanom sem kell, nem kicsit véres egy "mese". Talán 6-7 éves lehettem, amikor először megtekintettem. Akkoriban rettegtem a történetben főgonoszként fémjelzett óriás grizzlyktől, így a felhasznált betétdalok még inkább áthatottak.
Iszonyatosan szívszorító dalokat írtak azok a fránya japcsik a harci kutyák hősies küzdelmeihez.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki eddig lemaradt róla. Bár a mai napig élvezhető zenei aláfestés ellenére veteránnak számít a rajzfilm, mára kicsit ósdi képi világgal, ezért ragadt le a 4. helyen.

3. helyezett:
The Road to El Dorado / Irány Eldorádó

Csak egy hajszállal csúszott le a 2. helyről eme gyöngyszem. Nem elég, hogy imádnivalóak a karakterek, sokadszori nézésre is mosolyogtatóak a párbeszédek, még a zenék is megunhatatlanok. Képtelenség megállni, hogy a film pergésével párhuzamban ne énekeljem a felszólaló dalokat.
Valamint a rajzfilm rendelkezik azzal a hatással, amikor egy adott jelenet X-edik megtekintése után is kiráz a hideg. Jelen esetben konkrétan akkor, amikor egyik főhősünk, Miguel Istenként száll a levegőben, ami nem enyhén irónikus a sztori előzményét illetően.
Összegezve, örökké színes, megunhatatlan rajzfilm.

2. helyezett:
The Land before Time / Őslények országa

Kisgyerekként leküzdhetetlen dínó őrületben szenvedtem hosszú éveken át (abban az időben, amikor Pokémonok még nem léteztek). Így az 1988-as Őslények országa (Az eredeti!) egyik nagy kedvencemként volt számon tartva. Sok év elteltével, mai fejjel visszanézve nagyokat csodálkoztam a művön.
Elsőként Steven Spielberg nevének feltüntetésén kaptam fel a fejem. Bár manapság már nem számít ritka esetnek, ha egy filmben meglátjuk az öreg nevét.
Másodszor pedig a korát meghazudtoló képi világ lepett meg. Nagyon szép animációkkal rendelkezik, amelyekről példát vehetne néhány mai kommersz rajzfilm.
A történet pofonegyszerű, a dinoszauruszok lebutítottak, mégis imádnivalóak. És hogy ez legfőképpen minek köszönhető? Hát persze, hogy a zenének!
Spoiler! Tappancs, a kis Sauropoda miután elvesztette anyját, semmi mást nem látunk belőle, csak hogy vándorol, és cipel egy méretes falevelet. Ez magában nem lenne nagyszám. Nah de amilyen zenékkel megspékelték eme jeleneteket... Nah az előtt le a kalappal.
Lehet, hogy rám volt túl nagy hatással kiskoromban ez a mese, de engem mai napig megérintenek a szívhezszóló zenéi.

És a dobogó tetején, az 1. helyezett:
Spirit - Stallion of the Cimarron / Szilaj, a vadvölgy paripája

Még egy ilyen rajzfilm nincs a világon, mint ez.:D
Egyszerűen ha DVD-k közt kutakodva belefutok, csak nagyon ritkán vagyok képes ellenállni neki. A Szilaj is egy olyan rajzfilm, amely nincs telezsúfolva túlzottan párbeszédekkel. Igaz, a főszereplő ló hajlamos narrálni az életét, de még ő is csak ritkán teszi.
Ahogy a Land before Time-nál, itt is főleg a dalok beszélnek a karakterek helyett. Akárhányszor alkalmam nyílik rá, hogy meghalljam a filmben játszott bármelyik betétdalt, akár napokon keresztül is a fejemben ragad, és megállás nélkül dúdolom a szövegét.
Tele van a film olyan epikus jelenetekkel, amikben a zene egyértelműen domináns szerepet játszik. Nem tudok mást mondani: Kötelező darab kicsinek és nagynak! Nincs korosztályra szabva!
Jah, és a kivétel nélküli hidegkirázós jelenete a filmnek:
Az a bizonyos ugrás.
Áááávrjevi nvijernbneo... xD

Nah, ez volt a Top 5ös rajzfilm betétdal listám. Persze ezek mellett a Mulán vagy akár a Tarzan is zseniális számokkal bír. Rá lehet fogni a Disney rajzfilmekre, hogy egy kaptafára készülnek, de az tagadhatatlan, hogy a zeneszerzéshez piszkosul értenek.:)

Szép estét!

Szubjektivitás netovábbja: Amerikai Pite - A Találkozó

Ha azt kérdezitek, klasszikus filmek, alapművek? Hmm.
Star Wars, Vissza a jövőbe, Die Hard, Függetlenség napja, Ponyvaregény, Terminátor, estébé.
Ha azt kérdezitek, klasszikus vígjátékok?
Akármikor, akármilyen helyzetben mindig ugyanazt felelem:
Amerikai Pite!

Lehet rá mondani, hogy gusztustalanul obszcén, lehet rá mondani, hogy helyenként alpári.
De kikről is beszélünk? Szex iránt érdeklődő kamaszokról. Akik pontosan ugyanazon mennek keresztül minden egyes földrészen.

Az én korosztályomra anno elég erőteljes hatással bírt az -egykori- trilógia. Tiniként tökéletesen tudtunk azonosulni akár a minden helyzetben szerencsétlen Jimmel, akár az inkább szavak embere Finch-csel, vagy akár a taplóságig őszinte Stiflerrel. Mind magunkat láttuk a filmben.
Mai napig számtalanszor visszanéztem mind a 3 epizódot, és átkoztam magam, hogy egyiket sem láttam moziban...

Nah de megpróbálom csitítani a köztudottan szubjektív Amerikai Pite fanboy énemet. Úgyhogy prológusnak ennyi elég is volt, jöjjön a lényeg:

A napokban volt szerencsém megnézni a széria hivatalos 4. epizódját. (Nem, nem a zenetáboros, B-kategóriás szutykot..)
Elkövettem a mindennapinak számító hibát, megnéztem minden egyes trailert a filmmel kapcsolatban. Szerencsére épp kellőképpen érdeklődést keltő, és egyben pont elégséges mértékben nasizható, lényeget nem arcba toló körítésben mutatták be a filmet.
Beültem a moziba, és megfogadtam magamban, hogy nem rajongóként fogom szemlélni a filmet, hanem objektív nézőként.

Figyelem! SPOILER!
Saját felelősséggel olvasd tovább!

Elindult a film. Bejön a trailerből már ismert nyikorgó ágy, amin Michel fel-alá lovagolva próbálja altatni kisfiát, Jim mellette laptopozik. Michel elmegy fürdeni, Jim rögtön előkapja a korábban megismert zoknit, melynek nem megszokott használata közben bekukucskál apuci fiacskája, ennek következtében jön egy laptophoz csíptetett pöcs valamint egy zuhanyzóval maszturbáló Michel...
A korábbi trailerek egy az egyben lelőtték már a teljes jelenetet. Kívülről fújtam. Mégis nem tudtam mást tenni..
Beálltam a közönség közé, és akaratlanul is kapásból az első 5 percet végigröhögtem.:D

Majd sorra elkezdtek megjelenni azok a karakterek, akiknek köszönhetően Amerikai Pite az Amerikai Pite. Stifler, Finch, Kevin és még Oz is, aki gyors utalásképp meg is jegyzi, hogy bocsi a 3. rész kihagyásáért.

A banda hosszú idő után újra együtt, mi mással is koronázhatnák ezt meg? Alkohol.
Vágás. Enyhe Másnaposok hangulat, Jim egymagában felébred a konyhakövön, szédülgetve feltámolyog, majd észreveszi, hogy nincsen rajta gatya. Természetesen Michel és barinője benyit, és Jim épeszű emberi reakció helyett, mint mondjuk bevallaná, hogy bebasztam, lécci ne gyertek be, adja önmagát, és inkább egy edény fedővel takarja el a lompost. Ami a poén kedvéért még átlátszó is. (Első szemkigúvadás: Fasz premierplánban. Áhá! 18-as karika.)
Végül is beindul a sztori, és ahogy haladunk, egyre több a gusztustalan jelenet. De valami mégis fura..

Ha látunk egy átlag amcsi vígjátékot, amiben egy random gyerek belehígfosik a hordozható mélyhűtőbe, jobb esetben nem röhögünk, inkább csak kínos vigyor ül az arcunkra, és azt mondjuk magunkban, ez már erőltetett.
Azonban ha mindezt egy Stiflerként üzemelő Sean William Scott hajtja végre, valahogy képtelen az ember arra, hogy reakció nélkül nézze végig a képsorokat. Nem azon kezdünk el röhögni, hogy barnát ejtenek a hűtött sörök közé, hanem azon, hogy Stifler teszi ezt.
(Bocs, szubjektivitás OFF.:D)

Jó volt látni, hogy aközben, hogy visszaadták a széria eredeti hangulatát, nem ragadtak le Adam Sandler módra, hanem reálisan fejlesztették tovább a karaktereket. Michel és Jim házasok, mégis mivel a gyerekvállalás miatt nincs idejük a magánéletre, ugyanolyan szerencsétlenek, mintha még egyszer sem érintkeztek volna. Stifler, a lázadó immáron csettintésre ugró alkalmazott egy tipikus öntelt fejes keze alatt. Gimi fétise a korral haladva átcsapott enyhe pedofilitásba, ami még inkább színesíti a karakterét és a filmre gyakorolt szerepét is.
Jim apja pedig megözvegyült, lélekben és hormonokban fitt öregember, aki társkeresésbe kezd. (És ahogy a trailerekből tudjuk, bele is fut Stifler mamájába.)
Még Oz és Kevin is élvezhető saját szálat kap. Szinte minden egyes eddig megismert karakter kap valami sztorit a maga módján. Ami őszintén szólva, kicsit zavaró is volt.
Még a 2 "debasz"-os csávó sincs elfelejtve. Közülük a kínaibb gyakorlatilag több szerepet kapott, mint Finch. Aki meglepően kevés pluszt adott hozzá a filmhez.
Bár halkan megjegyzem, nem bántam.

A sok-sok megkezdett szálat kibontván gyorsan neki is álltak helyrefűzni mindent, melynek hála néha-néha kicsit belassult a cselekmény, és picit megcsapott a klisé szag. Már kezdtem is volna haragudni. De a sunyi, számító kis dögök persze, hogy ilyen szitukban bevetettek korábban már hallott, és meg is szeretett betétdalokat.
Amit kicsit fura volt szokni, az a helyenkénti szinkronváltás. Michel például megkapta az "Így jártam anyátokkal"-ból ismert hangját, amit megértek. Valamint Sörminátor módosítását is, hiszen korábbi szinkronja, Breier Zoltán már sajnos időközben elhunyt.
És ha már "Így jártam anyátokkal"...
A filmben néhány perc erejéig felbukkan a Barney Stinson néven közismert Neil Patrick Harris is. Azonban aki bármi féle különlegességet vár karakterétől, az csalódni fog.
 

Többször volt olyan érzésem, főleg a rengeteg buli miatt, hogy épp a film zárójelenetét élem. És kezdtem megijedni, hogy ebből összecsapás lesz. De valami mindig jött. És szerencsére folyamatosan a jövőbe mutatott a kacsacsőr.
Minden csavart kiaknáztak, tényleg odatették magukat a film érdekében, és amit ki lehetett hozni belőle, azt szerintem ki is hozták.

A tervem besült, az objektivitásomat elnyelte a visszaköszönő tinédzser korom. De kit érdekel? Én élveztem a film minden egyes percét. Hiszen Amerikai Pite volt.:)

Egyszóval csak ajánlani tudom a filmet! Akinek az első 3 rész bejött, annak ez is garantáltan el fogja nyerni a tetszését.
Jah, és tényleg OKKAL van 18-as karikával ellátva.:D

Ui.: A bejegyzés nem kritika, hanem élménybeszámoló volt.:)

Jövő héten 'Con! A bátrakkal ott találkozunk. Dani voltam.

Vissza- és előretekintés

Kérdések:
-Hova lett a blog? Törölve lett?
-Folytatódik az 1AÉ? Mikor jön a kövi rész?

Válaszok:
-Igen, a blog törölve lett. Általam. Oka?
Elvétett hiba palástolása. Emellett relaxálás. Apró kiszakadás a megszokott folyamatok sodrásából.
-Egy darabig teljes mértékben elhatároztam, hogy nem, nem folytatódik az 1AÉ. Itt a vége.
Belegondolva, már tényleg nem kellett volna belekezdeni a 4. évadba sem. Mint tudjuk, addig kell ütni a vasat, amíg forró. És persze, minden relatív.

Lehet, hogy még forró volt a vas. Lehet, hogy már rég kihűlt.
A válasz semmi mást nem igényel. Kizárólag időt.

Jelenlegi becsléseim szerint folytatódni fog a sorozat. De nem most.
Mellette szóló érv rengeteg van.
Elsősorban a fentebb kifejtett dolog miatt. Másodsorban, hobbiként nem túl kamatoztató tevékenység. Hihetetlenül szabadidő felemésztő. Így mellette gyakorlatilag semmire sem jut időm.
Azonban, ettől függetlenül szeretem csinálni a sorozatot. Ahogy mindig is szerettem.
Hiszen annak idején, 2008. nyarán nem azért kezdtem bele a sorozatba, hogy Omnistrife babérjaira törjek. Nem azért kezdtem bele, hogy bárkinek imponáljak. Nem azért kezdtem bele, hogy híres legyek.

Egyszerűen csak szeretek rajzolni. Semmi több.

Mivel a 32. epizódot már korábban elkezdtem készíteni, így azt mindenképp be is fogom fejezni.
Az ezt követő folytatások sorsa azonban már tényleg lutri.
Ha el is készülnek, szinte biztos, hogy nem egyenként, hanem egybe csomagolva fogom kiadni őket.

Lényeg a lényeg, semmi sem biztos.

Trollbarlang. Részvétel kötelező! Leszámítva a barlangon kívül élő, anti-hajlékony trollokat.

A Naruto-kun fórumon immáron sokadszorra visszatérő, tradícionális, közkedvelt Trollbarlang elérte eme blogot is. A laikusoknak: Hogy mi is diese Trollbarlang?
Egy menhely szigorúan éppeszetlen netes egyedeknek. (Majdnem eszperente.)

Fontos, hogy ez a bejegyzés körül fut a Trollbarlang összes határa. Így csak eme bejegyzés alatti kommentekben vandálkodhatnak a trollok.

Számat tépem tovább nem.
Aztán csak ész nélkül!>:P

Ui.: A Hebis barmok KOPPINTÁS!>:D

trolololooo.

képzeljétek, a hétvégén kedves Dániel barátunk pesten járt, és egy random fan-nál aludt akinél bejelentkezett blogra, de ki már nem jelentkezett... damdamdamm... O:
szeretettel, Ayu. (L)

Testvér harc - Újdonságok

A tegnapi nap folyamán lassacskán publikálásra került az Egy akatsukis élete 31. epizódja.
Általában nem szoktam közvetlenül a premier utáni napon bejegyzést írni, azonban most kivételt teszek, annak ellenére is, hogy még nem szedtem össze teljes mértékben az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Nah de lássuk csak.. Hmm.

Vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban.
Igaz, hogy rengeteg dolog történt ebben a röpke 19 és fél percben, többek között egy új Kisame rap, vagy például annak a bizonyos éjszakának az eseményeiről egy újabb szelet.
Mégis sokadik megtekintésre azt kell mondjam, elég lájtos epizódot produkáltam.:D
Legalábbis poénok terén mindenképpen.
Eddig a megtekintések alatt elfogult voltam, ugyanis hugom, Dorka röhögésein a valós életben is kivétel nélkül aszalódok. Így az epizódban feltüntetett "Konan derülései" jelenetek garantált szórakozást nyújtottak szerény személyemnek.
Viszont ha eltekintek ezektől, nehezen tudnék kiemelni olyan eseményt, ami megnevettetőre sikeredett volna.

Bár az eddigi visszajelzések alapján ilyen téren rengetegen más véleményen vannak.:D

Facepalmek sortűzét kellett megélnem annak kapcsán, hogy mennyi ajnározás követte azt az 5 másodperces kis Worms-ös poént. Melyet gyakorlatilag csak azért pakoltam be az epizódba, hogy űrt töltsek ki.

Valamint az addig oké, hogy egy kisebb klán várta Hidan visszatérését a sorozatba, de azért azt nem gondoltam volna, hogy néhány mondat tőle ennyire feldobja a kedélyeket.

Lényeg a lényeg, ez az epizód nem a poénoktól duzzad.
Azt azonban nem jelenteném ki, hogy más pozitívummal abszolút nem rendelkezik.:)

A kapásból közkedvelt karakterré előléptetett, "szexi hangú" Herkules megjelenése, és az ebből kialakult történet szál, mely természetesen az elkövetkezendő epizódokban fog igazán beérni, mondjuk ki:
Jó lett.:D
Kissé genya voltam, ugyanis enyhe túlzással jelentettem ki korábban, hogy lehull a lepel a Másnapos sztori rejtélyeiről. Miközben továbbra is ugyanúgy akadnak kérdőjelek e témát illetően. Sebaj, vannak még hátra epizódok.:P

Örömmel tapasztaltam, hogy rögtön találgatások tsunamiját indította be egyrészről az epizód fináléja, és kapásból 20ezer karakter megkapta azt a kijelentést, hogy "Tőle származik az a vértócsa.",
másrészről pedig az új nyitányban látható 5(?) elsötétített egyed kiléte a vörösen izzó szemű Naruto karjai alatt.

És ha már az openingnél tartunk..
Enyhén ledöbbentett, és csalódásomat keltette, hogy a szénné hájpolt Real World után ilyen ellenszenvet váltott ki az újonnan hallható So Cal Loco a Sprung Monkey előadásában. Pedig véleményem szerint kimondottan hangulatos dalocska.
Az elviekben nem passzoló zenétől eltekintve, többnyire ámulatot csalt ki az emberkékből az immáron 4. opening látványvilága. Amit jó hallani, hiszen a metamorfózis alapú animációk mindig is kedvenceim voltak, és a lehető legszívesebben, és legnagyobb élvezettel gyártok hasonlókat.

Zárásképp jöjjön az újdonsült Kisame rapről néhány szó.

Várható volt, hogy a legelső, még anno újdonságnak számító, hatalmasat robbantott "Nem vagyok Omnistrife" című rap mellett nehezen lehetne olyat alkotni, ami felér az elvárásokkal.
Bár ki tudja?
Lehet, hogy nem is ez volt a cél?

Bizonyára feltűnhetett, hogy a rap témája nem igazán passzol az epizódban felépített eseményszálhoz. Talán még magához Kisaméhez sem.
Akkor mégis miről van szó?
Ahogy korábban elhintettem néhány apró morzsát, ugye az augusztus-november közti időszakomban átéltem egy s mást, melyre nem igazán fogható rá, hogy hiszti, picsogás, azt meg végképp nem, hogy feltűnési viszketegség. Hiszen ha az lett volna, akkor egyértelműen arra törekszek, hogy mindenki megtudja mi a bajom, és pátyolgassanak.
A dologba szintúgy nem szeretnék túlzottan belefolyni, a lényeg:
A Kisame előadásában hallható "Önkritika" című szerzemény engem jellemzett, és egy aprócska betekintést nyújtott abba, mikből indultak ki a problémák a nyár folyamán.
Az viszont már teljesen külön tészta, hogy ehez a folyamathoz mik csapódtak hozzá, és mivé nőtte ki magát.

Pont.

A rapet illetően még kiemelendő az a jelenet, amiben néhány másik fan made-es csóka vett részt, és nyújtott képi anyagot a sorozathoz. Névszerint:

Gáspi, André, Markov, Doma és persze Zolcsi.:)

Az ő közös jelenetük volt a másik olyan dolog, ami kifejezetten szórakoztatott. A vörös köpönyeg lobogásának külön féle kivitelezései zseniálisan tükrözték, hogy mennyire is különbözünk mi hatan.:D

Utóiratban még muszáj megemlítenem, hogy Roushi karakterének szinkronhangja, Ricsi sajnos pont az utolsó pillanatban tapasztalta, hogy totálisan kihalt a mikrofonja, így hosszas küzködés után sajnos csak annyit tudott kihozni a szövegéből, amit mindannyian tapasztaltunk.
Semmi probléma. Már megszokhattuk, hogy minden epizódban van egy fekete bárány, akinek minőségben nem ékeskedik a hangi teljesítménye.:)

További szép napot.
Gyönyörködjetek Herkules szinkronhangjának, Kitsunak alkotásában.:)

Kurze bejegyzés - Előrejelzés

Üdvölet!
Ma elkészültem a várva várt 31. epizód képi kivitelezésével. Így már csak a szinkron várat magára. A szinkronhangokat már napokkal ezelőtt figyelmeztettem, ergo remélhetőleg időben leadják a munkájukat, amiket hozzá is csapok az epizódhoz, és ha minden jól megy, hétvégén már látható is lesz a 31. rész.

És mit is rejt az epizód?

-Új Opening, számszerint a 4.

-A Másnapos sztori, és a 3. személy leleplezése

-A nyereményjáték 4 nyertesének bemutatása

-És egy új Rap Kisame előadásában

Ne hagyd ki!;)

Jah, és amúgy BUÉK!:D